Lángba borult a táj,
Nem tudom miért, de valami fáj.
A levelek lehullnak,
A szerelmek elmúlnak,
A madarak elszállnak,
A sebeim már nem fájnak.
Elveszve már minden remény,
Ami régen annyi mindent ígért.
Nem tudom, miért valami fáj.
Próbálok még hinni valamiben,
De bízni már nem tudok senkiben.
Szeretném, ha szeretnének,
De tudom, ezek hiú remények.
Leszállt a nap, vérbe borult a táj,
Nem tudom, nem érzem, már nem fáj.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
2025-01-19
|
Novella
Ez egy szösszenet az gyűjteményemből. Bl műfaj. Valentin napra íródott.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások