Mi egykor volt (Mézsáros Hajnalkának)

Mikor egyedül vagyok és társam csak a némaság,
Érzem nincsen bennem már magány.
Szemeimben nincs se bú, se fájdalom,
Átlényegült, s most már tudom mit várhatok.
Rád gondoltam Drága, s Te megjelentél nekem,
Oltalmaztad lelkem, s nekem kellet ez.
Szeretlek Téged, szeretlek egészen!

Hiányzol mindig, mikor nem vagy velem,
Azt hiszem szívemben megvan már helyed.
Jónak láttam én, mindent mit Te keltettél,
Nálam nincs boldogabb ember a Föld kerekén.
Amikor Veled vagyok, nincs mitől félnem,
Látom az utat és én ezt régóta kértem.
Kedves vagy nekem, mint méz a méhnek,
Általad élek, s ellene tenni vétek.
Nincsen olyan szó, mi elmondhatná Neked,
Azt amit érzek, köszönhetek és átéltem Veled.
Kívánlak Téged, kívánlak egészen!