Mélypont

Nem látlak, kereslek, elbújtál, sötét van.
Arcodat nevetve, láthatnám boldogan?
Részegen, kétkedve, én néha még látom,
teljesen szétesve, egy romba dőlt állom

Káprázok, elillan, mint ha nem is lenne.
Képzelet, ábránd, a leggyötrőbb fegyver.
Megmérgez, elvakít, tönkretesz, elszakít
semmit se csinálsz, csak virrasztasz hajnalig

Beteg agy, sebzett szív, egy összetört lélek.
Olyan vagyok, mint egy félénk csöpp kísértet.
Akit folyton kerget saját kis rémálma,
mikor léte, resztekést hoz a világra..