Mély erdőben születtem,
Élem magányos életem;
Kinevetsz. Te, aki
Betonban születsz,
Élsz? és meghalsz.
Sajnállak. Nem érezheted
A fenyőerdők friss illatát,
A szaladó őzek riadalmát,
A királyi sas vijjogását.
Ember, gondolkozz el!
Te nem élsz! csak
Tengeted létedet.
Szabad vagy? Kétlem.
Fogva tart sok szabály
S nem ismered e szót:
Szabadság!
Mint vándor a holdfényben,
Hulló falevél az őszi szélben,
Magányosan szabadon,
Mindig, mindenkoron!
Ember, gondolkozz el!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?