Mély erdőben születtem,
Élem magányos életem;
Kinevetsz. Te, aki
Betonban születsz,
Élsz? és meghalsz.
Sajnállak. Nem érezheted
A fenyőerdők friss illatát,
A szaladó őzek riadalmát,
A királyi sas vijjogását.
Ember, gondolkozz el!
Te nem élsz! csak
Tengeted létedet.
Szabad vagy? Kétlem.
Fogva tart sok szabály
S nem ismered e szót:
Szabadság!
Mint vándor a holdfényben,
Hulló falevél az őszi szélben,
Magányosan szabadon,
Mindig, mindenkoron!
Ember, gondolkozz el!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?