Mély erdőben születtem,
Élem magányos életem;
Kinevetsz. Te, aki
Betonban születsz,
Élsz? és meghalsz.
Sajnállak. Nem érezheted
A fenyőerdők friss illatát,
A szaladó őzek riadalmát,
A királyi sas vijjogását.
Ember, gondolkozz el!
Te nem élsz! csak
Tengeted létedet.
Szabad vagy? Kétlem.
Fogva tart sok szabály
S nem ismered e szót:
Szabadság!
Mint vándor a holdfényben,
Hulló falevél az őszi szélben,
Magányosan szabadon,
Mindig, mindenkoron!
Ember, gondolkozz el!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások