Megtiltani nem lehet

Megtiltani nem lehet,
ha gondolataim, mint
kósza szél, pihenni vágy,
egy csendes alkonyon.
Megtiltani nem lehet, hogy
ódon fák suttogását hallgatva,
álmodozzak, ismeretlen
szerelmeket megélve.
Megtiltani nem lehet,
hogy látóként, világtalanul éljek,
életem börtönének foglyaként,
szenvedve, boldogtalan.
Megtiltani nem lehet,
ne lássam a napot, a csillagot,
mikor szikrázó fénye, nékem is ragyog, és
sötét éjszakákon, álmodjam a holnapot.
Megtiltani nem lehet,
hogy csak közelre lássak,
s ne fedezze fel kíváncsi
tekintetem, a távoli ismeretlent.
Megtiltani nem lehet,
Hogy szeretve égjek,
szerelmet vágyva,
mikor, én magam vagyok, a zsarnok,
ki falakat emelt a szíve köré.