Meghalnék ha nem mosolyognék

Nem tudjátok, mit érzek s mit gondolok,
Hogy az álarc alatt valójában ki is vagyok.
Attól mert vidámnak látszok, életem nem boldog,
Szívem darabokban, én mégis csak mosolygok.
Mert ez ad erőt, tényleg érzem hogy létezek,
De a szívem nagy része bánattal mérgezett.
Egy pici jó maradt meg csak, s ez a mosoly.
Nem boldog ember kinek arca mindig komoly.
De én hiába mosolygok, pedig tiszta szívből jön,
Felém a boldogság apró szikrája sem köszön.