MAGYAR út

1
Szent Korona szentek szentje, s a legfőbb hatalom,
Uradalma e medence, melyről regél ma dalom!
Nemzeteknek nemzete, s egy örökség vár valahol,
Versem ríme, szép szavakkal e csodáról dalol!

2
Népek népe 15, de milliókban mérve,
Szívdobogás, lélekröpte Dobogókőre érve,
Hősök hőse, a sok magyar, emlékünkben élve,
Utam járom, más nem lehet, dicsüket regélve.

3
Hitünk hite, hová lettél, te különös-szép csoda?
Messze nőttél, hej Világfa, hogy jutunk fel oda?
Bezárult kapuk kapuja, jő a földi átok,
Fordulj el az égiektől, s itt talál majd rátok!

4
Megtagadott sorsok sorsa, egy elfeledett álom,
Korcs nemzedék, áruló sarj, vesztük nem sajnálom!
Csöppek csöppje, kis maradék, hűséges barátok,
Szörnyű kaland, nagy feladat: MAGYAR sors vár rátok!

5
Eljő majd a sok magyar Hős, Csillagok Királya,
Felvirul majd kis szívünkbe nemzetünk virága!
Szent László és Árpád atya, Atilla mellette,
Eljő a had, szent seregünk, mely e földet jobbá tette!

6
Jövőnk jövője, nemzetünk múltja, vágyott imádságok!
Felcsendülő szép, új regék, s Égi Királyságok.
Igazaknak igaza, s tettei becsülettel mérve,
Megváltoznak majd a csillagok, végleg hazatérve!

7
Elfeledett világok világa, utolért az álom,
Ébredésed, Égi csodád, szívemből kívánom!
Egy megfeszített íjak íja…, de sajna én már látom:
Néma ének, halk kis dal marad e vers barátom!