Magyar karácsony.

Tartsunk össze és szeressük egymást magyarok,
Fogjunk össze, csapjon egymásba minden marok!
Váll a vállnak dőlve, szív szívet segítve
Egy a nemzet, kell az emlék, újra felelevenítve!

Higgyünk abban: egy a nemzet, egy az Isten!
Adjunk erőt hozzá, nekünk ez segítsen,
Higgyük, hogy vár még ránk egy szebb világ,
És ne feledd! A sírokon is mindig nő új kisvirág…

Ünnep jövék, a szereteté, fontos ez bíz nagyon,
Ám, hogy azt hidd, ez csak egy nap, neked én nem hagyom!
Szeretni kell, véred-sarjad egy egész évben tova,
Hogy felragyogjon új időkben, e nemzet karácsonya.

Koppány átka kettészakajt, de ne vádoljuk érte,
Magyar földért, ősi áldást, ő is az Égtől kérte.
Bocsássunk meg egymásnak, úgy ahogy a nagyok,
És egyesüljünk szeretetben, mi, a büszke magyarok!

Űzzük el a sötétséget a magyar szívek mélyéről,
Gyújts világot vártornyaid minden erkélyéről!
Világítsa a sötétet, s e medencében a teret,
Egy a jövőnk, s egy reményünk, csak a magyar szeretet.

Körött farkasa népünknek, melytől szorongatva vagyon,
Itt az idő, valós a vész, ezt vedd komolyan nagyon!
Egy a sorsunk, egy a vesztünk, egy a reménységünk,
Ócska szén, hát válj gyémánttá, megadva keménységünk…

Egy a szó, és egy a cél is, egységben az erő,
Magyar nemzet ki összefog, az lesz majd a nyerő,
Kéz a kézben, szorgos munka, felépülő ország,
Fogj össze és meglásd, jussod többé nem orozzák…