Magyar karácsony

Tartsunk össze és szeressük egymást magyarok,
gogjunk össze, s csapjon egymásba minden marok!
Váll a vállnak feszülve, szív a szívet segítve,
Egy a nemzet, s kell ez érzés újra felhevítve...

Higgyünk abban, hogy egy a nemzet egy az Isten,
Adjunk erőt hozzá, nékünk most ez segítsen.
Higgyünk abban, vár ránk még egy szebb világ,
S nem gyász jele, új életé, a síron sarjadó virág!

Ünnep jövék! A szereteté...fontos ez bíz nagyon!
Ám, hogy azt hidd, ez csak egy nap, neked én nem hagyom!
Szeretni kell véred, sarjad, egy egész évben tova,
Hogy felragyogjon az új időkben, e nemzet karácsonya!

Koppány átka kettészakajt, de ne vádoljuk érte,
Magyar földért, ősi áldást, ő is az égtől kérte...
Bocsássunk meg egymásnak, úgy ahogy a nagyok,
És egyesüljünk szeretetben, mi a büszke magyarok!

Űzük el a sötétséget, a magyar szívek mélyéről,
Gyújts hát világot, vártornyaid legmagasabb erkélyéről,
Világítsa a sötétet, s e medencében a teret,
Egy jövőnk van, egy reményünk: csak a magyar szeretetet!

Farkasa körötte népünknek, szorongatva vagyon,
Itt a veszély, itt az idő, hogy ezt komolyan vedd nagyon!
Egy a sorsunk, egy a vesztünk, egy a reménységünk,
Emlékezzni, összefogni, megedzve keménységünk.

Egy a szó és egy a nemzet, egységben az erő,
Magyar nemzet és nem csak haza, ez az ige nyerő!
Kéz a kézben, szorgos munka, egy felépülő ország...
Szétszaggatott magyar nemzet, jussod többé ne orozzák!