Magány

Szomorúság tölti el lelkem,
Semmihez sincsen kedvem.
Olyan egyedül vagyok,
Csak magamra számíthatok.

Néha úgy érzem kiégtem.
Nem találom szerelmem.
Az a végtelen üresség,
De a bánatból már elég.

Mért nem teszek valamit?
Az élet felettem elmúlik.
Én csak itt vagyok egyedül,
S a magány emészt belül.

Szeretném, hogy te velem legyél.
De neked én nem vagyok elég.
Mit tehetnék, nem tudom
Magamba tartom bánatom.

Szívemben ott a fájdalom.
Amit szeretnék csak álom.
Elérhetetlen és távoli,
Pedig szeretnék boldog lenni.

Jó lenne, hogy megértsd,
Kéne még egy érintés.
Belenézni szemedbe,
Kezem a kezedbe.

Mosolyodat újra látni,
Szép arcodban gyönyörködni.
Olyan vagy mint egy istennő,
Látványod lenyűgöző.

Te tündöklő gyémánt,
Megérintesz a szívemen át.
Arcod napsugara,
Lelkem beragyogja.

Életem adnám érted,
Bár lehetnék tevéled.
Hisz oly rövid az élet,
S elszalad attól félek.