Madár volt a tenyerembe...

Kis madarat fogtam,én a tenyeremben.
Öleltem csókoltam annyira szerettem.
Jöttek más madarak szárnyukkal repesve.
De csak ő érdekelt ott a tenyerembe.

Tudtam sok madár él, szerte a világon.
Én csak rá vigyáztam,hogy ő megne fázzon.
Aggódtam érte mindennap remegve.
És fogva tartottam itt a tenyerembe.

Azt hittem boldog,hogy mellettem élhet.
De sorsát tönkretettem talán szegénynek.
Mert ő szomorú volt,boldogtalan nagyon.
Én egyet nem engedtem azt,hogy szárnyalhasson.

Ekkor kinyitottam végleg a tenyerem.
Hagytam,hogy repüljön szabadon fesztelen.
És mikor elrepült megnéztem a kezem.
Láttam,hogy sír könnyezzik tenyerem.

De mégis boldog voltam méllyen itt leg belül.
Mert láttam ő is boldog azért,hogy repül.
Mikor már fönt járt magasan az égbe.
Tenyerembe hulott pici búcsu könnye.

Ezután bezártam végleg tenyeremet.
Hogy örökké őrizzem azt a kis könnycseppet.
Mert emlékét ithhagyta méllyen a szívemben.
Nem lessz soha többé madár tenyeremben.

Éva.