Ma reggel az utcán

Ma reggel az utcán mással láttalak,
eltiporta mosolyod rügyező vágyamat
Láttam mindent, nem volt tévedés
huncut szemedben csillogott a fény

A kezed fogta, ó és derekad
az ördög átkarolta gömbölyű válladat
Te hagytad, hogy szeressen ,csábítva súgjon
Hagytad, hogy a remény vak homályba hulljon

Fürtjeid hátradobva álltál a fák alatt
Nem tudtad, hogy látlak, de tudtad-vártalak
Tegnap s azelőtt még velem jártál erre
Édes volt a jövőnk minden őrült terve
Mára mint pókháló könnyedén elszakadt
Így szövi a Sors a kegyetlen szálakat

Most elmegyek hagylak, hogy szeress- mást ugyan
de csökken a kín tán ha látlak boldogan
Majd megtanulok újra hazudni és sírni
Álnokul nevetve színdarabot írni
Legyen ez drámánkban az utolsó felvonás
Meghalt a szerelem, nincsen több folytatás...