Hullámhegy aljában, némán sikolt a hajó,
elszakadt kötelével, egyre messzebb a parttól.
Fájdalmas villámok csapnak az árbócába,
így sodródik bele, magányos halálába.
Tovatűnt már az ácsok otthonos műhelye,
ahol évekig szerették Őt a gondos kezek.
A vörös sellŐ is már csak messzi emlék,
de nagyon fáj még, a mosolyszemű szirén.
Nem állja a vihart, nem állja a tengert,
nem való a világra, legalábbis nem erre.
Kevés és rossz, nyikorog rajta minden,
szakadt vitorlája, sohasem fekszik szélbe.
Ő nem kecses szkúner, nem erős fregatt,
ezért nincs kormányos, ki kormányhoz állna.
Üres fedélzetén, átönt a fekete tenger,
mintha azt suttogná: "Te hazug, süllyedj!".
Az értéktelen teste lassan megtelik,
miközben a végzete rohanva közelít.
Majd besodródik a hullám közepébe,
amely elnyeli, hiszen Ő vesztő lélek....
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...