Lehozva az ellenséget
a végső mészárláshoz,
nincs bennünk könyörület egyáltalán.
A fantáziánknak élünk,
ők megölték lányainkat,
ezért fejek hullanak majd ám.
Le-fel rugdussok majd
őket a harcmezőn.
Érzik majd, min mentünk át.
Lefelé megyünk mi,
lefelé megyünk a tűzbe.
Lefelé megyünk - rajta hát!
Az agóniájukat figyelve,
tudva, hogy nem élik túl,
a végéhez visszük a háborút.
Harcolva a szabadságunkért,
hogy függetlenné váljunk,
küldjük szét az üzenetet most!
Soha nem hagyjuk,
hogy ez újra megtörténjen.
És most megkapják, amit érdemelnek!
Lefelé megyünk, lefelé,
és csak nézzük,
ahogy ellenségeink elégnek.
Vigyük le őket hát,
a végső mészárláshoz,
hozzuk őket a csatamezőre!
Leharcolva az ellenséget
az utolsó rohamhoz,
nincs kegyelem - csak előre!
Képzeletünknek élünk,
ők megölték ifjainkat,
s ezért rájuk hozzuk a bajt!
Fel- és le rugdossuk őket
a harcok mezőjén.
Mint mi, szenvedni fognak majd!
Együtt megyünk lefelé,
együtt süllyedünk, vonulunk,
együtt állunk a tűzben.
Köszöntünk téged is,
üdvözlünk a tűzben.
Az utolsó küzdelemben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások