Látom a csillagok ragyogását,
Látom a Hold fénylő korongját,
Látom a monoton felhőket,
És látom,hogy szenvedsz.
Érzem,ahogy hozzám bújsz,
Érzem,minden rossz elmúlt,
Érzem,nem menekülhetek,
Hisz’ érzem,hogy te is szeretsz.
Hallom szíved dobbanását,
Hallom a szél suhogását,
Hallom a madarak csicsergését,
Még mindig hallom a kérdést.
Látom a kérdést a szemedben,
Érzem,valamit mondanál nekem,
Hallom ahogy suttog a szíved:
Kedves, ugye soha nem hagysz el?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Bár oylan kis egyszerű, semmi különleges nincs benne, de olyan jó szavakat használtál, hogy én is láttam, hallottam és éreztem.
Szép volt.
:innocent:
El is mentem.
üdv és minden szépet-jót: Balázs
Elviselhető a cím.
dobbanását,
suhogását,
csicsergését
ez mind, ami megragadott?
Úgy látszika sötét szobában, késő este, egyedül, amikor tényleg fúj a szél zseniális a vers írója.
De nappal már nem:)