Látom a csillagok ragyogását,
Látom a Hold fénylő korongját,
Látom a monoton felhőket,
És látom,hogy szenvedsz.
Érzem,ahogy hozzám bújsz,
Érzem,minden rossz elmúlt,
Érzem,nem menekülhetek,
Hisz’ érzem,hogy te is szeretsz.
Hallom szíved dobbanását,
Hallom a szél suhogását,
Hallom a madarak csicsergését,
Még mindig hallom a kérdést.
Látom a kérdést a szemedben,
Érzem,valamit mondanál nekem,
Hallom ahogy suttog a szíved:
Kedves, ugye soha nem hagysz el?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Bár oylan kis egyszerű, semmi különleges nincs benne, de olyan jó szavakat használtál, hogy én is láttam, hallottam és éreztem.
Szép volt.
:innocent:
El is mentem.
üdv és minden szépet-jót: Balázs
Elviselhető a cím.
dobbanását,
suhogását,
csicsergését
ez mind, ami megragadott?
Úgy látszika sötét szobában, késő este, egyedül, amikor tényleg fúj a szél zseniális a vers írója.
De nappal már nem:)