Látom a csillagok ragyogását,
Látom a Hold fénylő korongját,
Látom a monoton felhőket,
És látom,hogy szenvedsz.
Érzem,ahogy hozzám bújsz,
Érzem,minden rossz elmúlt,
Érzem,nem menekülhetek,
Hisz’ érzem,hogy te is szeretsz.
Hallom szíved dobbanását,
Hallom a szél suhogását,
Hallom a madarak csicsergését,
Még mindig hallom a kérdést.
Látom a kérdést a szemedben,
Érzem,valamit mondanál nekem,
Hallom ahogy suttog a szíved:
Kedves, ugye soha nem hagysz el?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Bár oylan kis egyszerű, semmi különleges nincs benne, de olyan jó szavakat használtál, hogy én is láttam, hallottam és éreztem.
Szép volt.
:innocent:
El is mentem.
üdv és minden szépet-jót: Balázs
Elviselhető a cím.
dobbanását,
suhogását,
csicsergését
ez mind, ami megragadott?
Úgy látszika sötét szobában, késő este, egyedül, amikor tényleg fúj a szél zseniális a vers írója.
De nappal már nem:)