Lassan, csendesen közeleg...

Lassan csendesen közeleg
A félhomályban nesztelenül lebeg
S én mit sem sejtve,
Kiváncsiságtól megveszve, haladok feléje
Bizalomtól fújtatva,
Merész szívvel kezem nyújtom.

Ám ekkor a fátyol fellebben
Kezem elrántom hirtelen
Rohanni kezdek megrémülve
Menekülni a sötétbe
Ő utánam sietve
De elbújnom nem lehet.
Kiutat keresek kétségbeesve
De tekintetem nem hatol a sötétbe.
Rémülettel telt szivvel Megállok.

Sóhaját hallgatom.
Lehelletét érzi arcom.
Lélegzetem visszafolytom.
Nem moccanok.
Fejem lehajtom.

Szempillám meglebben
Fejem az égbe emelem.
Lassan mozdulok,
Mozdulnék, de nem birok
Érzem szorosan körbefon
Hang nem jön ki torkomon
Lelkemig éget tapintása
Lassul szivem dobbanása
Szememre sötét lepel borul

Testemből a vér kihull.
Tagjaimból az erő elmegy.
Remegni kezdek.
Testem felett az uralmat nem lelem.
Ócska játékszere lettem.
S a gondolattól nem szabadulok;
Legbelül még én is ember vagyok.