Lassan, csendesen közeleg...

Lassan, csendesen közeleg
A félhomályban nesztelenül lebeg
S és mit sem sejtve,
Kiváncsiságtól megveszve, haladok feléje.
Bizalomtól fujtatva,
Merész szívvel kezem nyújtom.

Ám ekkor a fátyol fellebben
Kezem elrántom hirtelen
Rohanni kezdek megrémülve
Menekülni a sötétbe
Ő utánam sietve
De elbújnom nem lehet.
Kiutat keresek kétségbeesve
De tekintetem nem hatol a sötétbe.
Rémülettel telt szívvel Megállok...

Sóhaját hallgatom.
Lehelletét érzi arcom.
Lélegzetem visszafolytom.
Nem moccanok.
Fejem lehajtom.

Szempillám meglebben,
Fejem az égbe emelem.
Lassan mozdulok,
Mozdulnék de nem birok,
Érzem szorosan körbefon
Hang nem jön ki torkomon.
Lelkemig éget tapintása
Lassul szivem dobbanása.
Szememre sötét lepel borul.
Testemből a vér kihull.
Tagjaimból az erő elmegy.
Remegni kezdek.
Testem felett az uralmat nem lelem.
Ócska játékszere lettem.
S a gondolattól nem szabadulok;
Legbelül még én is ember vagyok.