Az emberi való jégsíkos útvesztőjében
egy szamárra bízom magam,
nagy tappancsain ügetek végig az öröklét tükörteremén,
míg ajkamon lassan elhal a nevetés.
Fáradt tavasz ez. Liliom hajt a kertben, a lány szemében túl zöld a fény,
profán vagy isteni, betölthetetlen, árokmély.
Testem mosdatom az alkonyatban,
ujjain számlálom az éveket.
Mert keze finom és bársony. S szeme szép.
És telt a hús,
s a szobor alatt törpék vagyunk és ázunk az eső után.
Horgad a nap feje, leszáll az éj,
ámult érintésekkel borzongat néma kéj.
Egy ölelés tart majd ébren, tudom, ahogy száll az idő,
pillanatonként jövőbe lép a múlt, és megöregszünk.
Kimondom: szeretem őt, és a szó csupán
szív sebén véráztatta géz –
a szobornál megáll a szamár, s kedves- tűnődve engem néz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
ez gyonyoru,tenmyleg ereyni kell..
sajnalom, hogy nem mindenki ismeri ezt az oldaladat is itt.. erzo sziv.. grat.