Illat marad

Eltűntél és nem látlak többé,
nem váltál, talán, csak köddé.
Hiszen itt érzem a lelkemben
igen, itt bent, hogy oly melegen
csak lüktet, ég és forronga vágy
allattam még a tüzes, vad ágy,
de arcod nem látom soha már,
mert elmentél, oh, oly hirtelen.
S ha szemed csillogását nem is,
Tudom, hogy ezt akartad Te is.
Elmenni, illatod itt hagyni
csak ennyit, többet már nem adni,
de így jó, tudom mostanra már
hogy csak illatod és emléked vár ma rám.