Hisz Te...

Hisz Te mondtad:
jobb, ha saját életemet élem,
melyben egyszer sem kell félnem,
s könnyű nyugalomra lelnem.

Hisz Te állítottad:
másabb lesz az utam, ha én járom,
ha én találom meg saját párom,
s ha célom nem lesz ósdi rom.

Hisz Te kérdezted:
mit kezdesz az életeddel,
ha a világot nem bővíted tettel,
s rájössz, nem gondoltad végig, mit és hogyan teszel.

Hisz Te tudtad:
bármit teszek, jobb és szebb már nem leszek,
hisz nem tud megváltozni a lélek,
bármit vélek, ez így lesz, amíg élek.[

[És én sosem mondtam,
mennyire is utálom magam.
Sosem állítottam,
hogy mind véggi csak hazudtam.
Sosem kérdeztem,
miért segítesz nekem?
És sosem tudtam,
hogy ily könnyű leromblni váram...]