Hiányos magány

Kedves Balázs,

Régóta olvasgatom az írásaidat, és mivel egyszer már leírtad a Lilla - Culpa összefüggést, így próbálom ennek tükrében... Nagyon örülök annak, hogy fölvállalod az érzéseidet, és kiírod magadból, amit kell... hiszen attól könnyebbülsz meg! Boldog lehet\"ne\" az a lány, akinek a hatására ennyi verset írtál, de tudod az élet... háát az nem kíméli az embereket... , de aki olyan, mint Te, azzal jól bánik, mert megadja nekik a szerelem érzését, (még ha fájdalommal jár is) és ez manapság ritka kincs... Persze hozzáteszem, hogy sztem....

Ezt írtad:

\"Nem tehetek róla, ez így jön belőle. Egyébként a verseimen, és egyáltalán bármilyen munkámon sose változtatok, ahogy először leírom őket, azok úgy maradnak. Sose, semmit, még egy vesszőt se veszek el, vagy adok hozzá, mert úgy érzem akkor elrontanám annak a pillanatnak a varázsát.\"

Én pontosan így írom a verseimet. Lehet, hogy verstanilag nem felelnek meg, de, ha visszaolvasom, akkor átélem ismét azt a pillanatot... Ez önzés lenne? Lehet!

Azt kívánom, hogy maradj meg mindig olyannak, lélekben is, amilyen ma vagy!!!

A versek meg, majd kiforrnak mikor az érzelmek változnak...., vagy új írányt vesznek...

Még előtted az élet! :)

Kedves Ria!

Nagyon köszönöm írásodat, gondolataidat, hogy megosztottad velem, én is osztom érzéseidet, viszont szóvá kell tennem egy dolgot, mely bármennyire is "hazugságnak" (nem találok rá jobb szót) tűnik, nem az: Lillát nem mint "szerelmet" szeretem, hanem, mint valamikori nagyon jó barátot, sőt mostanában így vallom: életem legjobb, és legörökebb egyirányú barátja. Kicsit összetett fogalom, de mégis belőlem ez is csak így tud kijönni, az pedig, hogy fejlődni fogok, nos igen, bízom benne... ennek lehet talán egy kezdődő jele egy régebbi (valódi) szerelemnek az újra fellángolása, melyről, ha nem baj, még nem mondok semmit, hoztam fel verseket Róla, fogod majd tapasztalni milyen nálam egy olyan érzés, amit lehet "annak" nevezni...

mégegyszer köszönöm a gondolatokat, további kellemes ünnepeket és minnél boldogabb új évet kíván:

Inopier

És még egy dolog: "ki kell", lehet, hogy nem kell, de ez jön... Nos, ennyi, a születésnapján zártam le a vágyakozások hosszú sorát, de tudom sose lehet elszabadulni az Érzéstől, és tudod azért "jó" írni, mert vannak ilyen emberek akiknek boldogságot tudok adni tapsztalatim ilyetén szintű bemutatásával, meg maradok olyannak...

Inopier