Hazám

Ó én édes hazám
Te szent Magyarország
Hallgass meg még egy fohászt
Úgy érzem sosem haladunk tovább
Itt maradtunk és elfelejtettük hogy mi a haza
Elfeledtük azt mi régen volt
Nem jut eszünkbe e név: Petőfi Sándor
Szívünkben nem ég többé a vágy
A szabadság az élni akarás után
Egykor harcoltunk hogy éljünk
Mindenért vitába szálltunk
Fűtött minket a haza szeretete
Édes voltál számunkra
Mint Máriának Jézus
Te voltál számunkra a levegő
De ma már ez csak egy temető
Eltemettünk a nagy hősöket
Elfelejtettük az érzéseket
Már nem fontos számunkra e föld
Ellepett minket a fertő
Egykor dicsők voltunk
Büszkék és hatalmas volt korunk
Ismert minket az egész világ
Tetteinket ismerték, nevünket nem felejtették
Hát harcoljunk ismét!
Harcoljunk e Szent Földért
Vívjuk meg még egyszer a nagy csatát
Jusson eszünkbe a szabadság
Neked adom mindenem mim van
Testemet, lelkemet, szívemet, akaratom
Megteszek bármit mit kérsz tőlem
Nem adom fel a harcot míg csak élek
Múltunk dicsőséges és fennkölt
Jelenünk mindent összetört
Jövőnk lassan eleszik és meggyötört
Hát áldozzunk végre egy álomért
És harcoljunk a végzetért!
Magyarország, óh, édes hazám
Annyira szeretlek hogy már csak érted élek
Veled együtt lélegzek
Szíveddel dobban az én szívem
Véssük eszünkbe, azt miért egykor meghaltak
Ne feledjük soha, azt miért lelküket áldozták
Emlékezzünk arra melyért harcoltak őseink
Magyarország, te áldott- átkozott ÖRÖK!