HAZÁM földjén…

"...Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
halott vitézek lelke jár velünk.
Elôttünk száll az ős turul madár,
nem is lesz gát, és nem lesz akadály..."

"Űzenet Erdélyből”


A Kárpátok gyönyörű ölén,
Atilla, s Árpád örökén…
Ég még a láng, magyar mécses,
Szól még a dal, a szívnek édes!

Itt az idő mind testvér volt
Hazám földjén mind, ki honolt.
A Sarmaták kik szármagyarok,
Nemzetünktől elszármazott.

Avarok kik a varosok,
Fejtetőjén a sebük sok,
Mind testvér volt, mind magyarok,
Hunok földjén, kemény marok.

Szabirok és úri szkíták,
Vér szerinti nemes szittyák,
Dicsőséges, büszke szellem,
Mind között a legjobb jellem…

Történelmünk konzerválva,
Mégis most e nemzet árva…
Ellopták és meghazudták,
Jussunkat itt meg nem adták…

Nagy hőseinket átnevezték,
Táltosaink megkövezték,
Bezáratták turulunkat,
Bemocskolták az Urunkat…

Tiszta vizet a pohárba…
Erősödj, te magyar árva!
Keresd a fényt, hitünk csodáját,
Megmászva népünk világfáját…

S csöndet keresd erdők mélyén…
Napot láss a télnek éjén…
S ha kell, hát egyedül küzdök én,
A Kárpátok gyönyörű ölén…

Hisz ébredni kell, a becsület hív,
Ébred a szellem, mely itt harcot vív…
Álljon össze mind újra a tömén,
Atilla, s Árpád örökén.

Mások vagyunk, érzi ezt a szív
Léhl kürtje a meg nem adásra hív…
Induljon hát harcba mind a ménes,
Ég még a láng, a magyar mécses.

Mit képviselünk az egy nemes szó,
Minden hangja az életre való…
Ne némuljunk, hisz bizton tudom mind képes,
Mert szól még a dal, magyar ének a szívnek édes!