Hazafelé

Nem tudom a percét, egyszer csak csengettek,
tan varázsütés volt... érzem mennem kellett!
Hiába akartam, mindenem mást súgott,
tán nem is mágia, a vészharang kongott?

Bármerre futottam utolért a csókja,
egyszer azt suttogta: távolról hallotta!
Ő is elmenekült, ám messzebbre jutott
Mindig az emlékek nyomában kullogok.

Elfelejtettem, majd napokig nem éltem,
néha visszasírtam, vágytam és reméltem.
Fájdalmas történet? Én inkább nevetek,
el tudtam dobni magamtól egy életet.