Halott táj

Balra egy fa
A megkettőződött Nap sugarát
visszaveri egy kóbor üveg
A szikkadt földben élet nem terem
Csak a halál jár erre
a helyre, melyre
nincs szüksége a földi létnek
Embertemető ez
Porladt csontok járnak táncot
Keserű emlékek kísértenek a távolban
hegyek sziluettje látszik
Sehol egy virág
csak a vérvörös ég sötétlik
Halott tudattal befedve mindent
mi még él és mozog
A forró homokon lépdelek
Meztelen talpam nyomokat húz utánam
Magam mögött hagyok mindent
Új cél felé indulok
De messzire nem jutok
mert a táj felemészt és
megöli lelkem
Sivár, mint a lét
De nem erre vágyik az ember
Valami újra, jobbra
De nekünk csak ez jutott
ez a táj, mely halott, halott...