Hajnali csók

Szemem tüzével ajkadnak
Lágy ívét körberajzolom,
Csak nézlek szüntelen,
Csókodra szomjazom.
Várom ébredésed, hogy szemed
Mint szikrázó parázs égesse lelkem,
S bújjál karjaimba, ha jő a reggel.
Egy halk sóhaj, mi elhagyja
Csókjaid bölcsőjét,
Szerelmes gondolataid
Formába öntőjét.
Félig megnyílva várja jutalmát
Útjára küldi vágyaid óhaját
Ajkaink tapadva némítsák a szót,
S érezzük már, azt a kéjesen jót,
Közben csak nézem,
A szikrázón csillogót
Korai hajnalon, tüzében villogót
Merülve mélyre, csókunk ösvényén haladva
Néma ajkunk már egymáshoz tapadva
Köszöntik a reggelt, karjaimat tárom
Szorítlak magamhoz, szerelmed várom
Megérkezünk sóhajtva, hova mindig vágyunk.
Pihenünk csendben … oltottuk lázunk.