Egy képre emlékszem, zöld és arany,
ragyogó napfényes égi katlan.
A szél fülembe zúg, mint méla hang,
hogy fekszem ébren de halottan.
Nagy csata volt, a föld beleszakadt,
tűz szemedben vérem vágyát láttam,
győztes nászt vívott gyűlölet s harag,
majd a mélyén végemre találtam.
Máglya: bíbort ont, vörös könnyet ejt,
dereng, talán érces sikoly kísért,
zöldet látok, majd arany felleget,
alattam a fák ropogása ég.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...