Gyilkos Éjszaka

Ezüst holdfény, sötét éjjel,
sok-sok csillag tiszta éggel,
selymes fűben férfi alszik,
semmilyen hang nem hallatszik.

Nyugalmát hogy megzavarja
sötét árnyék indul arra;
ám mielőtt odaérne
az ifjú felül, s körbenézve

Megpillantja támadóját
s elővonja régi kardját.
Pajzsa nincsen, ámde nem fél,
bár a másik nagy ellenfél.

Sötét alak íját húzza,
szegény fiút megcélozza.
Ősi idők átka csendül
és az íjnak húrja pendül

Az éjszaka sötétségét
nyíl szeli át. Semmi kétség
esélytelen az a másik.
Szívében áll a vessző, látszik.

Élettelen hullva földre;
másik nevet, csendet törve,
majd gúnyosan hátat fordít,
s az éjszaka folytatódik…