Kis kapu nyílik: lelked ajtaján,
Fejlődésed késik talán,
Egy folyosót látsz benne,
Melyen át kell menned,
De nem tudod mi vár rád.
Belépsz s fényesség fogad,
Minden kincset odad,
De mit tehetsz velük,
Semmit, nincs értékük,
Boldogságod lohad...
De bent vagy az ajtón,
Végre megtaláltad,
Ez a fontos: karón
lesz, ha hagytad,
Kiteljesedni magad...
Elindulsz a folyosódon,
Lidércek szökned eléd,
Visznek ajtóhoz, mi ódon,
S ha nem akarsz menni:
Kampót vágnak beléd,
Így nem tudsz mit tenni:
Első ajtón lelked belép.
Ősi múlt fogad, bűnökkel
Ez az min tűnődj el,
Mert a régi éned hibázik
S a gonoszban bízik,
de nem tehet róla,
hisz még csak ostoba,
nem fejlődött sehova:
ez volt régi önmaga...
Menekülnél, nem tudsz?
Csak kérned kell
S tova haladsz és jutsz,
Oda hol lelked lel
Mást mint itt volt a jel...
Újra a folyosódon vagy
Sok ajtód békét nem hagy,
Kínoznak: gyere be!
Parancsuk van eszedbe.
És akkor mikor tanácstalan leszel,
Mindent végleg feladnál,
Lelked kis kapuhoz áll,
S együtt vele belépel...
Öröm s boldogság fogad,
Minden szép és jó,
Bár érzed: lelked rohad,
De ez csak egy szó.
Úgy döntenél itt maradsz,
De az mi ott van, nem élet,
Ha nem menekülsz, bent ragadsz,
S kint élted nem éled.
Így megfordulsz s már állnál is tovább,
De az ajtó eltűnt: odább
látsz egy másikat, hasonlít
de nem ugyanaz,
próba-szerencse
S rajta benyithatsz,
Mert te vagy a vezér,
Ki ha bármihez ér,
Képes megváltani azt,
És ha ravaszt
talál akkor odaáll,
S pusztítja a gazt.
Te irányítasz, parancsolsz,
Mert ez a Te lelked,
Máséban nem pakolsz,
Még egy port arrébb se!
Ki lépsz az ajtón
S újra a folyosón
Találod magadat
De nézed mint egy másikat,
S lelked választ igazat:
Ezt akartam: ugyanazt.
Tovább menve az utadon,
Végig nézel magadon,
Megfáradtál, öregedtél,
S túl vagy halálodon...
Nincs vége az útnak
Keresnéd a folyosódat,
Pedig csak ajtók tömkelegje
Verne, engedve: megölne.
Egy kis fény kigyullad
Talán folyosód végén
Lelked rémületbe belefullad,
Kiállt: "Hagyj békén!
Ne kísérts, ne kínozz,
Tudom ennek nincs vége,
Ajtókat ne fokozz,
Legyen örömed:
Belépek végre!"
S mit találsz az ajtón túl,
Csak fekete és fehér
A halálod feléd nyúl
S ha hagyod elér,
Pusztulj te gyenge,
Ne vállald éltedet,
Ha megkérdik persze,
Csak a tied lehet,
De el is vesztheted,
Mert a halálé lett,
Hogy beléptél a homályba
Lelked valójába
S a folyosód végén ezt leled
Mi határozza életed,
Ha nem hagyod: véged lehet,
Mint folyosód, lelked, szíved...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-17
|
Fantasy
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folyosó
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások