Felhő

A tanteremben vagyok,
Az ablak nyitva vala.
Odakint a nap ragyog,
Bár a táj mintha haldokolna.

Fürkészem az eget,
Repülnek a korok.
Az ablakon kilátni nem lehet,
Belepi a mocsok.

Egy napsugár megtalál,
Megvilágít engem.
Egy fénysugár eltalál,
Bevilágítja lelkem.

Szívem oly bánatos, oly szomorú,
S lelkem oly tiszta.
Az idő túlságosan hosszú,
Sosem fordul vissza.

Midőn a napot bámulom,
Vállamon megpihen egy madár.
A galambot csodálom,
S rámtalál egy reménysugár.

Az élet madara ez, szabadságra bíztatom,
Nem találom helyem, kiugrom az ablakon.
Zuhanok, zuhanok, így feledem bánatom,
Így hagyom el életem és szabadságom...