Ez már szerelem?

Ketten ülünk a csónakban te meg én,
együtt evezünk az élet tengerén.
A szívemet átjárja a boldogság és öröm,
hogy te mellettem vagy ezt nagyon köszönöm.
Veled át éltem sok szép és jót,
ez vezeti tovább-e kis hajót.
Majd a szél szárnyán magasan szárnyalunk,
bármit is kívánjunk teljesül óhajunk.
Kis hajónk kiköt egy lakatlan szigeten,
ahol nincsen más csak mi ketten.
Nem is hiányzik senki a világon,
amióta te vagy az én kicsi párom.

Szeretnék örökre itt maradni véled,
a szívem neked adom,hogyha kéred.
Vihar dúl a kis szigeten hullámzik a tenger,
de én nem félek mert,itt vagy mellettem.
Mi lehet ez az érzés mely a szívemben lángol,
akár hol is vagy megtalállak bárhol!
Hát kérdezd meg magadtól ez a szerelem,
mi lehetne más az mi elveszi az eszemet,