Őszvégi éjjel volt,
Bőgött a szél,
Az emlékek ordítva fájtak.
Egy lány magában
Arról beszélt,
Búcsút mond e kegyetlen világnak.
A várfalon állt,
És csodára várt,
De csak a hajnal jöttét látta.
A hold sápadt volt,
S holt csend honolt,
A környék a nagy döntést várta.
A mélyből, hová nemsokára
Lehull majd a teste,
Egy boldogtalan, éhes kutya
Vacsoráját leste.
A lány megmozdult,
Ráfeküdt a csípős őszi szélre,
Odalentről a kóbor eb
Reménykedve nézte...
Később az öreg hajnalnak
Elmesélték a csillagok,
Hogy az éjjel egy ember meghalt,
S egy kutya jóllakott.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
A végén nagyon jó az ember szó szó a lány helyett. Ez által lesz lakonikus, közönyös ténymegállapítás a versszak.
Hódolatom töretlen.
Nagyon, nagyon, nagyon jó:)