Őszvégi éjjel volt,
Bőgött a szél,
Az emlékek ordítva fájtak.
Egy lány magában
Arról beszélt,
Búcsút mond e kegyetlen világnak.
A várfalon állt,
És csodára várt,
De csak a hajnal jöttét látta.
A hold sápadt volt,
S holt csend honolt,
A környék a nagy döntést várta.
A mélyből, hová nemsokára
Lehull majd a teste,
Egy boldogtalan, éhes kutya
Vacsoráját leste.
A lány megmozdult,
Ráfeküdt a csípős őszi szélre,
Odalentről a kóbor eb
Reménykedve nézte...
Később az öreg hajnalnak
Elmesélték a csillagok,
Hogy az éjjel egy ember meghalt,
S egy kutya jóllakott.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A végén nagyon jó az ember szó szó a lány helyett. Ez által lesz lakonikus, közönyös ténymegállapítás a versszak.
Hódolatom töretlen.
Nagyon, nagyon, nagyon jó:)