én hibáztam

Egy lány szerelmét sírva keresem,
Ha valaki tud, kérem segítsen nekem.
Mindent megadok, csak oldja meg gondomat,
Adósa leszek egy életre pontosan.
Nem mondja el senki, hol hibáztam ily nagyot,
Hogy szerelmem valakiért elhagyott,
Mert igen is én hibáztam, s nem ő valahol,
Szíve joga mást szeretni bárhol, bármikor.
Pedig megpróbáltam mindent megtenni,
Hogy szerelmünket fejéből ne tudja kiverni,
De kevésnek bizonyultak a tettek,
Mert az érzések egyre erősebbek lettek.
Már korábban is éreztem, valami nincs rendben,
S egy nap egyből tudtam, ahogy szemébe néztem.
Elég volt egy pillantás, és rájöttem arra,
Hogy nem én vagyok az egyetlen számodra.
A egyetlen boldogságom az életben Te vagy,
S ha végleg elhagysz, nekem mi marad?
Megmarad a bánat, s a világ üresen,
Minden, mi színes volt, immár szürke lesz.
Ígérd meg, ha nélkülem is, de boldog leszel örökre,
S gondolsz még a velem töltött időkre.
És ha egyszer, bármikor úgy hozza a sors,
Én szeretlek, és várok Rád mindenhol.
És soha ne higgy olyat, hogy én elfeledlek,
Mert még van élet e földön, csak Téged szeretlek.