Mint vért szült vad gondolat,
arcom kezembe temetem,
mint égető pirkadat
lelkemben, szívemben ott vagy.
Csak ölelt szatén párnám, és én vagyok
magányom vagyok, magamba roskadom.
Borom lassan zárt ajkam mögé szorítom,
közben közös múltunkon rágodom.
Lenyelem, mint egy jól megrágott húsdarabot,
de érzem nem esik jól, gyomrom felfordul.
De hagyom hogy émelyítsen az érzés,
kellettél, akartalak nincs kérdés.
Hogy mit teszek ha vége lesz?
vagy mar lehet hogy vége van?
szerelmem lankítani kellene,
hogy a hányás ne fájjon annyira.
Az öklendezés ami könnyeket szűl,
fájna ahogy eltünnél az életemből.
Széttört szívem darabja majd kukába kerül,
koldusok kincse lesz majd a lelkemből.
Széthordjak darabjait az emberek.
olvasnak rolunk vad történeteket.
Már csak ennyi marad majd belőlünk (?)
elhasználodott papírdarab lett szerelmünk...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?