Ember?

Kerék pár fekszik az úton,
Halott kerekei közt egy fél bolond.
Nincs rajta ruha, csak egy piszkos zokni
Vigyorogva tekint, hol ide, hol ki.

Fogai feketék, rothadt szagú lehelet
Körmei alatt piszok hentereg.
Olyan akár egy patkány,
Hosszú szőrét mocskos szag borítja tán.

Talán? Talán nem is szag ez, mit érez
Pulzáló illat, kemény szagú arc szesz.
Nem ez nem mocsok, ez emberi aroma
Izzadt test, és pusztulás az otthona.

Fölkel, és messze tekint,
Mintha valamit nézne, ami eltűnt, tova nincs.
Majd révült tekintetébe, élet vegyül
Boldogság, öröm az, mi vissza jő.

De ki ő? Aki bolondokhoz való egyén?
Honnan jő, és mit keres itt?
Egy gyerek biciklit marcangol az út szélén,
Ez, ez az ember maga egy kín.

Legyek veszik körül, távolról látszik
Kutya piszok mögött, sántít.
De valahol mélyen, egykor ő is tiszta volt
Lehet hogy halott ember, s a pokol fia volt.

- Ember, mit tesz ez a férfi?
Kérdi egy szomszéd, aki ablakból tekint ki.
Én nem válaszolok, hisz magam sem tudom.
Megeresztek egy mosolyt, és tovább ballagok.

Már jó kétsaroknyira járok, mikor kiáltást hallok.
Bús, szomorú e zene. Messziről jő, és eszi a fene.
-Biztos elfogták! - gondoltam erre.
De akkor meglátom amint rohan felém,
Csatakos szőrét, a szél fújja, lendíti.

Hálásan most is megpaskolom,
Hisz lábamnál ül, miközben irogatok.
Ő Piszkos, az emberi fajzat
Aki egykor tiszta kutya volt, de végül
Mocskos ember maradt.