Tűzből jöttem, tűz szült engem,
Talán ez a titka, hogy nem
Tudok s akarok alkalmazkodni
Ehhez a világhoz.
Tűz az én erőm,
Felperzsel és elpusztít mindent,
Engem is elemészt egyszer.
Elfojtani nem tudom, de
Korlátozni nem akarom.
Hadd tomboljon, tudják meg,
Milyen az, ha a tiszta tűz
Gyűlöletével harcolok!
Válaszút előtt állok:
Elengedem s minden elpusztul,
Elfojtom s én pusztulok el.
A válasz te vagy, melletted
Megnyugszom s nem
Tombolok, de mihelyt elválunk,
Jaj a világnak és nekem!
De szerencsére mindig időben
Érkezel. Akkor is időben
Érkeztél, megelőzted a tűz
Kialvását, s újra rászabadítottál
A világra!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások