Első és utolsó

Szóval volt az úgy hogy azt hittem élek,
volt az úgy hogy azt hittem nevetek,
volt hogy azt hittem minden megváltozott rég,
Nevetve legyintettem a szerelem várhat még

Aztán jött a láv a szívembe
valahol beszivárgott az életembe,
nem tudom mikor, hol, s hogyan
égetett pusztított,s szerelemre buzdított

új reménnyel árnyalt minden szavad
meg kellett tennem
mit nem lett volna szabad
az eszem helyett a szivem szaladt

És mikor elbuktam
azt gondoltam ennyi volt megbuktam
s az élettől egy végső elégtelent kaptam
sok idő kellett míg rájöttem arra

ezt nem az élettől kaptam Édes
csak Tőled, Kinek lelke éles
Kire lelkem még mindig éhes
feledni nehezen leszek képes

mert sokszor álmodom Veled,
most ne nevess, mert ez nem olyan vicces
csalódva ébredni Nélküled
elrontod kedvem ha látlak Kedves

mert tűzbe tetted lelkem
hogy olvadozzak Érted
mert szerettelek édes
Remélem ezt Érted.

Szóval volt az úgy hogy azt hittem meghalok,
s majd holnap szólnak értem harangok,
volt hogy azt hittem mindennek vége már,
nem vár rám szebb sors, csak a rideg halál

S hogyan tovább?
ezt nemtudja csak a felhő meg a szél
erős leszek mint az edzett acél
előttem lebeg még sok száz cél

már már szánalmas vallomásom
balga reményekkel zárom
nem leszel többé csalfa álmom
elfelejtelek bármi áron

lehet most nevetsz
hogy lehetek ekkora szánalom
de ezt így érzem vállalom
csak lazán legyintek vállamon

lehet én vagyok túl romantikus
de aki beszól annak kuss
érzelem nélkül élni kaotikus
te jobbra én balra ez így logikus