Elmúlt a nyár

Elmúlt a nyár

Mint nyári éjjen csicsergő kismadár
Olyan volt veled, oly szép, oly csodás
Mint fázós estén, a kandalló melege mellet
Oly bizsergető, üdítően édes volt tekinteted

Mint égben lebegő bárányfelhő
Oly messze volt a nem várt jövő
Mint forgószél, mi lángoszloppal keveredett
Oly pusztítón, gyorsan vitt el tőlem tégedet

Vajon mit tehettem volna, magamhoz nem láncolhatlak
Még mindig kívánlak... érintésed, csókjaidat,mosolyodat
Vajon mi lett volna, ha elmondom, mit érzek?
Szívem igaz szavait egykoron elhitted?

Vajon elfogadtad volna, mit adhattam volna?
Szívemet, lelkemet, nyomorult éltemet...
Vajon átéled azt, amit én átéltem?
Talán szerettél egyszer. Nagyon- nagyon régen.

Itt van már a hűvös ősz, vége lett a nyárnak
Lelkem összetörve sír, letérdel előtted...
Add meg neki mit kér, a testnek mérget.
Semmire sem vágyik, csak a nyárra.

Így ha meghalok is, lelkem veled marad
Reménykedhet talán abban,
Néha gondolsz még reám
S arra, milyen szép is volt az a nyár