Életem tükrénél...

Virága nyílik minden fának,
Büszke gyermeke egy magyar anyának,
A tavasz világa, s a dicső emlék,
Mi a rút világ elől megvéd!

Szabadság folyik ereimben, bennem!
Érte, érzem mindent meg kell tennem,
De ez sors is, ezért egyedül vagyok,
Nincs út, hol jöttem, így nyomot sem hagyok...

Egyetlen társam, íjam büszke fegyverem,
Hű társ, ott van a bajban is velem!
Akkor is jő velem, ha már senki más,
Bajban ismerszik meg az igaz társ!

Pusztán, s vad erdő mélyén küzdök, egyedül,
Hol a világ ellenem egymásba vegyül!
S a harc után, csapzottan és véresen,
Nincs, ki ápoljon, visz az út végérvényesen!

A halállal is küzdök, de egyedül vagyok!
Nincs ki várna, lehet, nem is maradok.
Az út visz, s haldokolva megyek,
Nincs ki hiányolna, társaim, csak e hű fegyverek...