egyszer....(Neked Kedvesem...)

már láttalak egyszer,
tekintetünk már keresztezte egymást
az idők távolában.

már éreztem egyszer,
karjaid óvó ölelését, mikor Hozzád bújtam
hitvesi ágyunkban.

már szerettél egyszer,
égtél a láztól,hogy a Tiéd legyek,
messze, a múltban.

már szerettelek egyszer,
hős lovag képében raboltad szívemet,
valaha a középkorban.

valaha, régen, egyszer...
s hát ha nem egyszer,ezerszer...
a multban, jelenben, jövőben,
egymásra találtunk szüntelen.
életeket éltünk tudatlan,
de szívünk emlékezett untalan.

s még egyszer....
mit egyszer? milliószor! ezerszer!
élem át Veled,
e csodás földi szerelmet.
mert a menny már nem kell!
inkább a pokolban égjek ezerszer!
de nélküled egy életem egy percét
se vesztegessem hiába el...

hisz már láttalak egyszer,
s lelked halvány indigó-lenyomata
megmaradt bennem

hisz már éreztem egyszer,
gyengéd kezed érintését bőrömön,
-áthatolva a lelkemen.

hisz már Tiéd voltam egyszer,
Tiéd vagyok most, s örökre minden életemben,
utunkon... a végtelenben.