Egyedül

Egyedül,remény és szerelem nélkül,
Szívem halványul,elkékül,
Ha örökké élnék,szívem akkor is magányos volna,
Ez életem jussa,sorsa.

Egyedül...így maradok,
Csak a szívem van mit adhatok,
De szívem senkinek nem kell soha,
Szívem mindenkinek,árva,mostoha.

Az árva magányos marad,
Magyányos mig a világ halad,
Lelkem szét szakad,
Szívem ketté hasad.


Egyedül,már beletörődtem,s mégis fáj,
Belső világomon mély árkot váj,
A szív ha egyedül él,
Folyton újat remél.
A magányos lélek nagy útra kél,hol talán megtalálja,
Megtalálja azt,amely boldoggá teszi,megnyugtatja,
De ha nem találja, olyan mint én,elkeseredett,
Aki túl sokáig hiába reménykedett.

Az igazi még várat magára...talán megtalálom pár nap múlva...talán soha.......

Sajnálom hogy szomorítom az emberiséget...csak előtört...