Egyedül.

Ülök a sötét szobában Egyedül.
Kezemben penge,felvágom az erem.
Nemtudom,talán lehet az a srác tette,
Ki most már más lányt szeret.
Régen én voltam az a lány,
Kiért az életét is odaadná.

Most egy barna lány az,ki elrabolta szívét,
Most őt szereti,szíve érte dobban oly rég.
Én csak nézem,fájó szívvel a fényképét,
Majd összetépem,s tüzbe dobom emlékét.
Szeretem,érte képes vagyok meghalni,
Elmegyek E legy sziklához,és levetem magam a habok közé.

Már nem élek,meghaltam
Szívem többé érte nem doboghat.
Halálom előtt egy levelet hagytam,
Ebbe a levélbe őszintén leírtam:
"Szeretlek téged,de látom hiába,
Már egy másik lányt szeretsz,élnem hiába.
Őt öleled,őt csókolod éjnek éjjelén.
De nekem örökké megmaradsz a szívem legmélyén!"

.



A temetés napján a fiú is ottvolt,
A koporsóra borult,s könnye is kicsordult.
Rájött,az élete mitsem ér a lány nélkül,
Hát a vízbe ugrott ő is,és meghalt végül.
A mennyben is látták egymást,de a lány zogokott,
Ezt mondta halkan:"Ő az, az a fiú ott..."