Egyedül

Hozd el a fényt Világomba
Mert kihúnyt azóta
Mióta elmentél újra
Sötétség borult a lelkemre
Fekete föld megtört testemre
Eltűntek a pillanatok
És Fájnak az áldozatok
Nem engedem, hogy megérints
Szívemen a sebeket mélyítsd
Csak állj előttem, ne tőrj össze
Ne tégy szót közre
Csak állj, s nézd ezt az arcot
Melyen szerelmed mosolyt karcolt
Ne hidd, hogy eléggé nem szeretlek
Mert élet és halál közt merengek
Egyetlen vágyam, hogy itt légy mellettem
Pedig tudom, hogy ez lehetetlen
Olyan közel vagy, de a távolban érezlek
Nem válaszolsz, hiába kérdezlek
Ha kinyújtom a karom, átölellek
De félek meg nem érintelek
Hát nem mozdulok azhiszem
Csendben lehajtom a fejem
Eltűröm én a hallgatag létet
Engem úgyis a lélegzeted éltet
Hátat fordítani sem olyan nehéz
Lehunyni két szemed, várni a gyilkos ölelést