Egyedül...

Olyan egyedül voltam
magányomban fagyoskodtam
megöltem már vágyaim
sírtam, hadd legyenek könnyek társaim.
Álarcot tettem arcomra,
mosoly volt rajta,
de keserűségem szétszaggatta.
Torz arcom most már mindenki látta,
közeledett hajnalom halála.
Láttam emelkedni a napot
arannyal mindent beragyogott
sugara holt testemnek támadott
forrón megragadott
s új életet ajándékozott.
Mosolyod mindent megadott
mire szívem vágyott...
De álom volt ez mind, szertefoszlott
s megint minden fagyott
az éj megfojtott.
Sötét, hideg magány...testem
elhagyta halott lelkem.
Mégis a szerelem
egyetlen, mi él bennem
TE hagytad itt, Életem...