Egy szerlems víziói 3.

3
Végül is a nagy dolgok
A szerelemből születnek
A nagyok és kisebbek is

Az örökkön megtérő nyár
Dédelgőző aranyában

Hol belep jól a csönd fintora
Léptek kacagó kopogása
Magunk ellen a sorsot kihívó kevélység

Nézd az erdőt
A fölcsapó lángokat
Nézd a feléd kinyúló kezeket

Ha el is hittük ez a boldogság
Sohasem hivalkodtunk vele
Ismertük az erő alázatát
A sziklák hideg hű nyugalmát

Ó csak a napot
Csak a napot láthatnám újra
________________________

A város ma szendereg
Alkony libeg felette
Pihe az árban miként
A karnevál véget ért


Üres arckifejezés
Tébolyulva kelt ma a hold
Előre emberek én nem voltam uratok soha

Nyugatnak és délnek
Északnak keletnek
Utak futnak az éjben
Megkerülik a tavat


Vizén tamariszkot érlel
A langy holdnak fénye
És márvány árkokból
Fűszerek párája száll fel
Nem érzi az ember

Decemberben csípős szénfüst
Júniusban a csalán
Galádul gyilkos mérge
Nyáresték frissenszült szerelme

Elmerülni bennetek
El ebben a létezésben
Hol mindez egy és minden
Hol értetek érdemes élnem
És érted szerelem teérted