A mennyben járok,
körbevesznek jóbarátok.
Mindazok,kik magam vagyok,
mindaz, amit én akarok.
Kék füst száll a sodort szálból,
pofont kapok magas árnytól,
a házak közt fut szellemem,
s én őt vakon követem.
Az ostobákon nevetek,
bár én is egy vagyok veletek,
kacagok az embereken,
álmokon, s vágyképeken.
Dallam csendül süket fülben,
fény villan vak szemekben,
immár a Pokolban járok,
s elhagytak a jóbarátok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egy otoba lány naplójából I.-Hamis barátok
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?