Egy jó barát

Egy jó barát

Mész és járod nehéz ösvényedet,
és közben megismersz embereket.
Valaki a messziből figyel téged,
és érdekli hogy halad az életed.
De vannak, akik utat zárnak,
és ellenségeddé válnak.

Egyedül érzed magad az ösvényeden,
de aki eddig nézett átsegít szégyeneden.
Te pedig meg akarod hálálni, amit tett,
és kitárultak előtted szép esélyek.
Befogadtad lelkedbe és barátnak szólítottad,
vissza segítség képen felajánlod magad.


Utadnak a végét látod és érzed gyengeséged,
de a barátod hatalmas erővel segít téged.
Ráborulsz barátod erős testére,
és úgy érzi Te vagy a testvére.
Mindent megtesz, hogy segítsen Neked,
imát mond és ápolja sebesült erőtlen tested.

És miközben a vállán téged visz,
álmodban a menyben ringsz.
És isten közli veled, hogy nem kellesz neki,
hatalmas dühöd keletkezik mely az eget veri.
A barátodnak köszönöd, hogy vitt téged az úton,
és mondod neki „Téged már vár az otthon.”


És te elindulsz a végtelenbe,
miközben sorsodat rábízod a véletlenre.
Már régóta bolyongsz egymagadban,
a vágyaid benne vannak akaratodban.
A lelked a szenvedéstől és a dühtől tombol,
mert az isten eldobott magától.


Az élet szemétségeitől elővesz a hányinger,
és egyszer megállít téged egy idős ember.
Aki azt mondja neked, hogy „Becsüld az élet ajándékát.”
Érzed lelkedben a fájdalmat, mert hiányzik a barát.
Könny lepi el szemeid, mert te elküldted,
mérges vagy emiatt és érzed, hogy forr a véred.




Nagy levegőt veszel és indulsz tovább.
Embert látsz hátad mögött ki tőled sokkal kábább.
Odamész hozzá, hogy megtudd ki is az,
kezed a homlokára teszed és érzed, hogy száraz.
Magához csalt, mert tudta hogy megsajnálod,
és amikor piros szemébe nézel saját halálodat látod.


Megijedsz és futni kezdesz, mert figyel a halál,
de a barátod nem ment haza így téged megtalál.
Az emberek félnek a haláltól szinte rettegnek,
meg kell halnod az istenek így vélekednek.
A barátod megfogja vállad és átölel,
te is átkarolod könnybe lábadt szemekkel.


Kőkemény lelked meglágyul és szipogsz,
mert tudod és érzed, hogy jó embert fogsz.
El meséled mit láttál utadon,
hogy a halál nyomodban jár folyton.
És, hogy nem tudod mit tegyél,
Ő csak annyit mond: „Őrizlek, te addig pihenjél.”


Míg te alszol barátod imát mond,
hogy a célod eléréséig ne legyen semmi gond.
De ha lesz, akkor dobja el őt is az isten,
mert meg fogja őt ölni, hogy vér legyen az égen.
A piros szemű ember odalép hozzá, s kérdi, mit csinál?
„A barátomért imádkozom, hogy ne vigye el a halál.”


Ezt az imát már rég el kellett volna mondani,
a barátodat el fogom vinni, mert meg fog halni.
A barát azt mondja neki
„Gondold meg jól, mert torkod kard szegi.”
Erre hirtelen felriadsz álmodból,
és kéred mennyen arrébb a haláltól.


A halál a saját birtokára hívja őket,
és azt mondja „Ellenem küzdjetek.
Ha győztök nyugodtan, elmehettek.”
Te és a barátod együtt nem féltek.
A halál csodálkozik mire képes a barátság,
mert a barátságban van a legeslegnagyobb igazság.




Akaratotok több száz emberével vetekszik,
a halál ezen csak csodálkozik.
Képesek vagytok ellene kiállni,
a halál kezd elszörnyedni.
Magasba emelt kardal neki rontatok,
mire azt kérdezi:”Normálisak vagytok?”


-„Tényleg ki akartok állni ellenem?”
-„Igen, mert vár a család és az életem.”
A halál megijed, mert ti komolyak vagytok,
és azt mondja:”hát akkor teljesüljön vágyatok.”
Megfordultok és elindultok az úton, ami kettőtöké.
A halál, remegő lábbal és félve néz felé.


Megijedt a barátság erejétől,
mely félelmet váltott ki szívéből.
A barátság egy közös hatalom,
mely alapul az akaraton.
És nemcsak az isten mutatja utunk,
néha jobb, ha mi magunk irányítunk.


Ha egy embernek van legalább egy barátja,
akkor van, aki fájó gondjait meghallgassa.
És ez könnyít az ember lelkén
de a barát is mondja el, mi van lelke mélyén.
Harag, bánat, feszültség, öröm vagy cél,
ha van egy barát a lélek semmitől nem fél.

( Pyton )