Most mint csillag fenn az égen
Járom én utam idelenn, magányosan,
Most csak az üresség a részem
Eldobnám érted bármikor, boldogan!
Nap voltál az éjben, fény a sötétségben
Fény voltál, mely beragyogta lényem,
Meleget hoztál lelkem hidegébe
Forró tüzet, melyet eddig csak reméltem.
Te lettél az egy, mind felett
Fontosabb mint puszta létem,
Lelkemből e könnycseppet
Tenéked most kitépem.
S adom néked Álomlány
Mi pokol és menny tüzén hevült,
Betölti tán a hiányt
Mibe egy csillag elvesztése került.
Szorítsd hát e gyűrűt az öklödbe
Így elveszteni sose fogsz,
Mert most már Te is örökre
A szívemben ragyogsz!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?