Most mint csillag fenn az égen
Járom én utam idelenn, magányosan,
Most csak az üresség a részem
Eldobnám érted bármikor, boldogan!
Nap voltál az éjben, fény a sötétségben
Fény voltál, mely beragyogta lényem,
Meleget hoztál lelkem hidegébe
Forró tüzet, melyet eddig csak reméltem.
Te lettél az egy, mind felett
Fontosabb mint puszta létem,
Lelkemből e könnycseppet
Tenéked most kitépem.
S adom néked Álomlány
Mi pokol és menny tüzén hevült,
Betölti tán a hiányt
Mibe egy csillag elvesztése került.
Szorítsd hát e gyűrűt az öklödbe
Így elveszteni sose fogsz,
Mert most már Te is örökre
A szívemben ragyogsz!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?