Egy gondolat, egy elbaszott élet.*

Egy gondolat bánt engemet:
Hogyan kezdjem versemet.
Vágjak bele a közepébe,
Ahogy a tört szúrták szívembe.
Vagy írjam körbe a dolgot?
Ahogy az élet lassan lehordott.

Réges régen egy messzi, messzi…
Egy kisfiú mondta ezt ni…
Mutatott fel a magasba, a polcra
A becses dolog nézet vissza a fiúra.
Nem volt nagydolog, csak egy kis hajó,
De sajátodnak tudni, marha jó.

Mullt az idő s a kishajót hősünk kinőtte,
S a lányok csüngtek körülötte.
Ám ébresztő! Hisz bilibe lóg a kezünk
Hiszen a suli lekötötte minden időnk.
Tudta ő hogy eljön az ő ideje,
Csillog majd még rajta a szép fehér tiszti ingje.

Ám jött valaki,
Nem is tudom hogy ki.
Közölte a szakvéleményét:
(Tönkretéve egyesek életét.)
Nagy faszt a szádba,
Színvak vagy, rohadj meg egy irodába!